Gyakorlati tanácsok és esetek
Falszerkezet >
Fogalomtár
Hőátbocsátási tényező (U) :
Mértékegysége W/m2K.
Ez a tényező a falon keresztül létrejövő hőveszteséget jellemzi. Minél kisebb az értéke, annál jobb a fal hőszigetelő képessége. Egy falazat hőátbocsátási tényezője azt adja meg, hogy a külső ill. belső levegő hőmérsékleteinek egységnyi különbsége mellett, egységnyi idő alatt, az egységnyi homlokfelületen mennyi hő halad át.
Hagyományos falazatok esetén U=1,3-1,5 körüli értékek voltak jellemzőek. A korszerű egyrétegű téglafalakkal jellemzően U=0,4-0,6 érték ; pórusbeton esetében akár U=0,32 érhető el.
Többrétegű szerkezetekkel az U=0,2-0,4 értékre célszerű törekedni.
Megjegyzés: korábban k-érték néven volt ismert.
Részletesen lásd: falazat és hőszigetelés
Hőhíd:
A fűtött tereket határoló felületek (falak, födémek, padló) „gyenge pontjai”, ahol az átlagnál jóval nagyobb a hőveszteség, így a belső felület jóval hidegebb, mint egyéb helyeken.
Tipikus hőhidak pl. a külső épületsarkok, az ablakkávák, az erkélylemezek becsatlakozási vonala, a falazatba beépített acél vagy beton pillérek, a lábazatok…
A hőhidak azért érdemelnek figyelmet, mert jelentősen megnövelik az épület hőveszteségét, ill. bizonyos esetekben a belső felületükön penész jelenhet meg.
Részletesen lásd: falazat és hőszigetelés
Hőtároló tömeg:
Nappal a lakásban a levegő hőmérséklete a fűtés ill. az ablakokon besütő nap hatására megemelkedik. A meleg levegő a vele érintkező szerkezeteket (a falakat, mennyezetet, és a padlót) felmelegíti, miközben a saját hőmérséklete némiképpen csökken. Az épületszerkezetek a napközben elnyelt hőt eltárolják, és éjszaka, amikor a levegő már lehűlt visszasugározzák a helyiségbe. Minél nehezebb egy szerkezet annál több hőt képes eltárolni. Általános esetben egy szerkezet hőtároló tömegén a helyiség felőli 10 cm vastagságú részének a tömegét értjük. (Kivétel, ha belső oldali hőszigetelés van.)
Részletesen lásd: falazat és hőszigetelés
Nehéz / könnyű szerkezetű épület:
Az épület hőtároló tömegébe a külső falakon túl beleszámítanak a belső falak, a padló és a mennyezet tömege is. Az épület fajlagos hőtároló tömegét úgy számítják, hogy a teljes hőtároló tömeget elosztják a nettó fűtött alapterülettel. Ha ez az érték eléri a 400 kg/m2 értéket, akkor az épület besorolása nehéz, egyébként, pedig könnyű.
A nehéz szerkezetű épületek a napsugárzásból származó hő ~75%-át, a könnyű épületek viszont csak az ~50%-át képesek hasznosítani.
A nagy hőtároló tömeg kedvező a napsugárzásból származó hőnyereség, a fűtés szabályozás-, ill. a nyári túlmelegedés kockázatának csökkentése szempontjából. Részletesen lásd: falazat és hőszigetelés
Hőcsillapítás, hőkésleltetés:
Egy meleg nyári napon a külső hőmérséklet emelkedésével a külső falak is el kezdenek felmelegedni. A kívülről érkező meleg egy részét maga a falszerkezet elnyeli, így belülre már annak csak egy kis része jut el. Mielőtt a fal teljes vastagságában átmelegedne a külső hőmérséklet már lehűl, és a fal elkezdi visszasugározni a napközben eltárolt hőt. A lakások belső hőmérséklete tehát késleltetve és csillapítva követi a külső hőmérséklet napi ingadozását.
Az hogy egy-egy szerkezet mennyire képes csillapítani és késlelteni a külső hőmérséklet ingadozását az attól függ, hogy mekkora az átmelegedett rétegek tömege.
A kiegészítő hőszigeteléssel ellátott falszerkezetek hőcsillapítás szempontjából előnyösek. Részletesen lásd: falazat és hőszigetelés
Lélegző falak (páradiffúzió)
A lakótérben keletkező pára döntő többsége szellőztetéskor távozik el a helyiségből. Ugyanakkor a határoló falakon keresztül is kialakul egy páravándorlás. Télen a falak magukba szívják a párát, nyáron pedig visszapárologtatják azt a belső térbe. Ezt a természetes folyamatot szokás úgy nevezni, hogy a falak lélegeznek. (Természetesen vannak olyan esetek is, amikor párazáró réteg beépítésével igyekszünk megakadályozni ezt.)
Bár a falak lélegzése elhanyagolhatóan kicsi szerepet játszik a magas páratartalom csökkentésében, ismerete mégis fontos a szerkezetek állagvédelme szempontjából.
Kúszási tényező:
A falazatok a rájuk jutó terhek hatására összenyomódnak. Az alakváltozás javarészt akkor jelentkezik, amikor a falazat megkapja a terhelést. Ez a kezdeti alakváltozást azonban időben előrehaladva - egyre lassabban ugyan - de folyamatosan nő. Ezt a folyamatot nevezzük lassú alakváltozásnak vagy kúszásnak. A kúszási tényező megadja, hogy a kezdeti összenyomódás idővel még hányszorosával nő a kúszás következtében.
Falszerkezet teherbírása:
Egy falazat teherbírása nemcsak a falszerkezet anyagától függ, hanem sok egyéb tényezőtől is. (Pl. a fal vastagságtól, a magasságától, a terhelés módjától, stb…). Az összehasonlíthatóság érdekében mindenütt azt adtuk meg, hogy mekkora terhet bír el a fal 1 folyóméter hosszú darabja, ha a falmagasság 2,80 m. Ha a teherbírást tömeggel szeretnénk érzékeltetni, akkor a következő átváltás használható: 1kN/fm = 100 kg/fm
4. Kérdés: kénytelen megoldással a második emeleti lakásomat belsőleg kell hőszigetelnem hagyományos...
Válasz:
Kedves József68!
Ha már belülről kell szigetelni egy lakást, nincs...