A tégla az egyik legősibb építőanyagunk. Legfontosabb alapanyaga az agyag, amely emberbarát természetes anyag. A gyártás során az agyagot először vízzel keverik, hogy formálhatóvá váljon. Ezután különféle adalékanyagokat adnak hozzá (PS gyöngy, fűrészpor), amelyek az égetés során kiégnek, és a helyükön apró buborékok maradnak vissza. Az így kialakított pórusos anyagszerkezet fontos szerepet játszik a falazat hő- és páratechnikai viselkedésében. Ebből az alapanyagból présgépekkel alakítják ki a falazóelemek jellegzetes üregszerkezetét, amivel tovább növelhető a hőszigetelő képesség. A nyers téglát ezután szárítják, majd 900 C körüli hőmérsékleten kiégetik.
Az egyrétegű falazatok hőátbocsátási tényezője (U) alapvetően magától a falazó elemtől – annak sűrűségétől és vastagságától – függ. A hőszigetelő képesség szempontjából az a jó minél nagyobb a tégla üregtérfogata, ill. minél inkább pórusos az anyagszerkezete, hiszen annál több a falazatban a közbezárt levegő, ami végső soron hőszigetel. Nyilvánvalóan a fal vastagságának növekedése szintén kedvező hatású.
A mellékelt ábrákon megadjuk néhány hagyományos, illetve korszerű téglafal hőátbocsátási tényezőjét (normál falazóhabarccsal falazva). Az ábrából jól látható, hogy igen jelentős a különbség a hőszigetelő képességben.
Az érvényben lévő hőtechnikai szabályozás szerint a külső falak hőátbocsátási tényezőjének kisebbnek kell lennie, mint U=0,45 W/m2K.
Figyelem véve akár az energiaárak alakulását, akár a más európai országok előírásait azt kell, hogy mondjuk, hogy ez a követelményérték túlságosan engedékeny. Ennél kisebb U érték eléréséhez viszont a tégla falazatokat külső oldali kiegészítő hőszigeteléssel kell ellátni. Az ilyen többrétegű szerkezetekkel az U=0,2-0,3 értékre célszerű törekedni.
A mellékelt ábrából látható, hogy 8 cm külső expandált polisztirol (EPS) hőszigetelés is jelentős mértékben, 30 – 40 %-kal javítja tovább az épület hőszigetelő képességét. (Az ábrák U értékei épületenergetikai szakkönyvekből, az Építésügyi Minősítő Intézet adatlapjaiból, és a gyártók által megadott adatokból származnak.) A falszerkezet hőszigeteléséről részletesen a portál hőszigetelés témakörében, az új épület falainak hőszigetelése pontban olvashat.
Manapság egyre nagyobb figyelem irányul a falazó elemeket összekötő habarcs illetve ragasztóanyag hőtechnikai minőségére is. Ha a falazáshoz habarcsot használnak, akkor a fugák hőhidat képeznek a falazatban, így lerontják annak hőszigetelő képességét. Ez a hatás különösen a hagyományos falazóhabarcs esetén jelentős, míg hőszigetelő habarcsnál kevésbé.
Ezeknek a hőhidaknak a csökkentése volt a cél akkor, amikor kifejlesztették a milliméter pontosságú falazóelemeket (Porotherm HS termékcsalád). Ezekhez a falazatokhoz 80-90% -kal kevesebb habarcs szükséges vagy akár ragasztóhabbal is falazhatóak.
Az épületszerkezetek hőtároló tömege fordítottan arányos a hőszigetelő képességükkel. Ez azt jelenti, hogy a mai korszerű falazatok hőtároló tömeg tekintetében szükségszerűen elmaradnak a hagyományos falazatoktól.
Bár a mai tégla falazatok tömege csak 50-80%-a a régi falazatok tömegének, ez még mindig elegendő ahhoz, hogy az épület egészében véve (a belső falakat, a padlót és a födémet is számításba véve) elérje a nehéz szerkezetű épület besorolási kategóriát. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a téglafalazatú épületek az ablakokon bejövő napsugárzás kb. 75 %-át képesek hasznosítani, ami a fűtésköltségben kb. 5-8 %-os megtakarítást jelent.
Összehasonlításként megadjuk a különböző vakolt téglafalak hőtároló tömegét egy négyzetméter falra vetítve
| FALAZAT | HŐTÁROLÓ TÖMEG (kg/m2) |
|---|---|
| Korszerű, üreges téglafalazatok | 75 - 85 |
| Kisméretű tömör téglafal | 160 |
| B30 falazat | 100 |
A külső kiegészítő hőszigeteléssel ellátott falszerkezetek hőcsillapítás szempontjából előnyösek.
A téglafalakra a köznyelvben szokás a lélegző falak elnevezést használni. Ez a kifejezés tulajdonképpen a falban lejátszódó páravándorlásra utal, ami hozzájárul az egészséges, kellemes mikroklíma kialakításához külön gépi szellőztetés nélkül is. Fontos azonban, hogy a magas páratartalom elsősorban szellőztetéssel csökkenthető.
Teherbírási szempontból a piacon lévő kerámia falazóelemek között jelentős különbségek vannak. Minél nagyobb egy tégla üregtérfogata, annál vékonyabbak az üregek közötti bordák, és annál inkább csökken a falszerkezet teherbírása. Ez a hatás különösen akkor jelentkezik, amikor az üregtérfogat eléri az 55%-ot (Porotherm HS termékcsalád). A teherbírás érzékeltetésére megadjuk, hogy mekkora a hagyományos téglafalak, ill. egy mai korszerű téglafal teherbírása:
| FALAZAT | TEHERBÍRÁS (kN/fm) |
|---|---|
| 38 cm kisméretű tömör téglafal | ~ 440 |
| 30 cm N+F téglafalak | ~ 295 |
| 38 cm N+F téglafalak | ~ 395 |
| 30 cm Porotherm HS | ~ 235 |
| 38 cm Porotherm HS | ~ 310 |
A nagy üregtérfogatú vázkerámia elemek teherhordó szerkezetként három épületszintig különösebb megkötések nélkül alkalmazhatóak.
A kiégetésnek köszönhetően a tégla vízfelvevő képessége viszonylag kicsi. Jellemző rá viszont a kapilláris anyagszerkezet, ami lehetővé teszi, hogy a falazatban a nedvesség szép lassan akár méteres magasságokba is felszívódjon. Nedvességnek tartósan kitett helyeken ezért üreges téglák nem alkalmazhatók.
Korszerű téglafalas épületek pincefala készülhet beton vagy vasbetonszerkezet alkalmazásával ill. erre a célra alkalmas falazatból (pl. pincefalazó tégla, kisméretű tömör tégla) A téglafalak esetében a lassú alakváltozást jellemző kúszási tényező végértéke: 1,5
4. Kérdés: kénytelen megoldással a második emeleti lakásomat belsőleg kell hőszigetelnem hagyományos...
Válasz:
Kedves József68!
Ha már belülről kell szigetelni egy lakást, nincs...